Sítáborunkat a már megszokott helyszínre szerveztük meg idén is, Koralpe-re, Ausztria Karintia tartományába. A festői déli Alpok, a szikrázó napsütés, a minden igényt kielégítő szállás és ellátás, a gondozott pályák, közös programok-élmények mindenki számára örök emlékként fognak élni.
42 tanulóval, 4 tapasztalt síoktatóval és 4 kísérővel vágtunk neki a hétnek. A gyerekek közül 29-en teljesen kezdők voltak, akik a tábor előtti két szombaton előképzésen vettek részt a dorogi műanyag borítású sípályán.
2012. január 22-én reggel 8 órakor indultunk az iskola elől és a kora délutáni órákban érkeztünk meg szálláshelyünkre. Az apartmanok elfoglalása és a kiadós vacsora után a gyerekeket tanulócsoportokba osztottuk be, majd a hét további eseményeiről és programjairól tájékoztattuk őket.
Öröm volt látni, hogy a hét során mennyit fejlődött sítudásuk, a legnehezebb pályákon is nagy biztonsággal jöttek le az utolsó napon. A fárasztó egész napos testmozgás után, az esti közös programok végén nem kellett altató a sportolóknak. A reggeli felkelés a második napon egy kicsit nehezebben történt már, „furcsa arcok tekintettek rám reggel hétkor”, ki merészel felkelteni?, hol vagyok?, miért nem lehet még egy kicsit lustálkodni? …..
A héten rengeteg közös esti programot szerveztünk számukra, volt vetélkedő, sípkereső, fejtörő, szaunázás, karaoke-party és a legvégén az elengedhetetlen táborzárás. Ekkor hirdettük ki a síverseny eredményeit ahol kategóriánként, sítudásuk alapján díjaztuk a helyezetteket.

Az utolsó előtti napon a sípályán ügyességi versenyt szerveztünk részükre, a „cukorka elkapóst” , melynek a lényege, hogy siklás közben kellett a feldobott cukrokat és csokikat elkapniuk, több-kevesebb sikerrel.
Január 27-én, pénteken délelőtt még kihasználtuk az utolsó perceket is hogy ennek a remek sportnak szenteljük, és délután indultunk vissza Lábatlanra.
Este nem sokkal 9 óra előtt érkeztünk haza, a szülők már vártak minket az iskolánál.
Remélem, minél több gyerekkel meg tudtuk szerettetni a síelést, és jövőre is hasonló nagy létszámban tudunk majd részt venni következő iskolai táborozásunkon.
Köszönetet szeretnék mondani támogatóinknak, oktatóinknak, kísérő kollégáinknak, hogy a tábor megvalósult és sérülések nélkül telt el ez a feledhetetlen hét.