nyitólap
webtérkép
mailküldés
keresés
vissza a főoldalra
Ön jelenleg a Városlakóknak / Aktualitások / Egyházi hírek / Kárpátaljai kirándulás oldalon áll
Városlakóknak
Feliratkozás hírlevélre
Eseménynaptár
vissza
március 2021
előre
Kárpátaljai kirándulás
Május 10-én, csütörtökön hajnalban 21 tagú kirándulócsoportunk elindult a régen óhajtott 5 napos kirándulásra...Kárpátaljára.

A LÁBATLANI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET TAGJAI KÁRPÁTALJÁN

Május 10-én, csütörtökön hajnalban 21 tagú kirándulócsoportunk elindult a régen óhajtott 5 napos kirándulásra, hogy ismerkedjünk a kárpátaljai magyarság helyzetével, az ottani csodálatos tájakkal, történelmi, természeti látnivalókkal, nevezetességekkel. Csoportunkból még senki nem járt Kárpátalján, ezért utazásunk mindannyiónk számára sok-sok élményt rejtegetett. Fantasztikusan felkészült idegenvezetőnk, a kárpátaljai származású Becske Katalin színes, érdekfeszítő előadása tette élvezetessé a magyarországi autópályán Kárpátalja felé tartó, több száz kilométeres utazásunkat.
Több órás buszozás után értünk a beregsurányi magyar-ukrán határhoz, ahol éppen akkor mi voltunk az egyetlen autóbuszos csoport. Még így is kb. 40 percbe telt, hogy átjussunk mindkét ellenőrzésen, bár rutinos autóbuszvezetőnk szerint ez rekordgyorsaságnak számított.
Amint Beregszász felé tartottunk, első meghökkentő élményünk azok a menetrend szerint közlekedő, elfüggönyözött ablakú autóbuszok voltak, melyek az ’50-es évek végi, ’60-as évek eleji Magyarországot juttatták eszünkbe. Beregszászra beérve, csoportunkat nagy szeretettel fogadta a Kovács Béla európai parlamenti képviselő által nemrégiben Beregszászon megnyitott fogadóiroda vezetője, Kovács Dezső. Finom cappuccinóval, ásványvízzel kínált bennünket, majd elindultunk a város nevezetességeinek megtekintésére. Kovács Dezső úr által ismerkedtünk meg egy csodálatos, 22 éves fiatalemberrel, a II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola történelem-földrajz szakos hallgatójával, a turisztikát is „minor” szakként tanuló Varju Zoltánnal. Ahogy vezetett bennünket Beregszász egyik látnivalójától a másikig, szerénységével, roppant nagy lexikális tudásával, a magyarság iránti hatalmas elkötelezettségével mindannyiónk szívébe zárta magát. Zoli először Beregszász főterére, a Kossuth térre vitt bennünket, ahol a tér legimpozánsabb épületét, az 1908-1909-ben, Jablonszky Ferenc tervei alapján épült egykori törvényszéket tekintettük meg. A kétemeletes eklektikus épület jelenleg a II: Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának ad otthont. 2002. óta folyik az épület felújítása, mostanára már általánosságban véve elmondható, hogy kulturált körülmények között tanulhatnak itt a diákok. A Főiskola termeit egy-egy magyarországi városról nevezték el, melynek önkormányzata segítette az adott terem felújítását. Örömmel fedeztük fel az Esztergom termet, arra gondolva, hogy környékünkön is élnek együtt érző emberek. Beregszász sok-sok nevezetességét, magyar vonatkozású emlékeit, szobrait megtekintve, folytattuk utunkat szálláshelyünk felé.

Beregszász városát elhagyva, számunkra egy döbbenetes, magyar nyelvű óriásplakáttal találkoztunk, mely egy magzatot ábrázolt az anyaméhben, és az élet szentségére hívta fel a figyelmet, rajta egy segélykérő telefonszámmal. Ugyanezt az óriásplakátot kárpátaljai utunk során többször is láttuk, sőt, még ukrán nyelven is.
Gondosan megművelt, újtelepítésű szőlőültetvények mellett elhaladva, majd a főútról letérve jutottunk el Csetfalvára, melynek református templomát idegenvezetőnk meglepetésnek szánta a csoport számára. Gyönyörű, festett famennyezetét 1753-ban Asztalos Ládor Ferenc készítette, ugyanaz a mester, aki a másik híres beregi templomét, a tákosi templom kazettáit festette. A templomot és az ahhoz tartozó fiatornyos haranglábat egy csetfalvi fiatalember mutatta be nekünk, aki büszkén hívta fel a figyelmünket a templomkertben található, rönkfákból kialakított csodálatos faragványaira. Mondataiból áradt a magyarság iránti elkötelezettség, és olyan nemzeti öntudat, mely bennünket, anya országiakat alázatra és szerénységre intett. Elhagyva ezt a csodálatos, dolgos emberek által lakott magyar települést, folytattuk utunkat szálláshelyünkre, Viskre.
Visk Huszttól kb. 20 km-re, a Tisza völgyében elhelyezkedő, több, mint 8000 lakosú nagyközség. A csodával határos módon a viskiek ruszin és ukrán környezetben, az adott vidéken szinte egy kis szigetként élve tartották meg magyarságukat, melyet a mai napig féltve őriznek. Amikor buszunk megállt a viski református templom előtt, a templomkertben álló csodálatos, a kárpátaljai történelmet megörökítő fafaragásokra tekintve, az az érzésünk támadt, hogy az itt élő emberek kincsként őrzik több évszázados múltjukat. Az ősi református templomban a tiszteletes úr, aki egyébként a falu szülöttje is, viski nyelvjárásban ismertette velünk Visk és a templom történetét, ami számunkra az egyik felejthetetlen élmény volt az 5 napos út alatt. A templomból kijövet, mindenki elfoglalta szállását a vendéglátó családoknál. Fantasztikus ellátásban volt részünk, valaki a csoportból úgy fogalmazott, mintha 5 csillagos szállodában lettünk volna elhelyezve, negyedáron.
Kirándulásunk 2. napján megtekintettük Kárpátalja legnevezetesebb, legszebb történelmi műemlékét, a munkácsi várat, amely fontos szerepet játszott a magyar történelemben. Beregszászi ismerősünk, Varju Zoltán vezetett bennünket végig a vár épületein, és a tőle megszokott alapossággal, hozzáértéssel ismertetett minden, a várhoz kötődő mozzanatot.
Az ősi várból legyalogolva a buszparkolóba, tovább folytattuk utunkat a vereckei hágó felé. Miközben haladtunk a csodálatos tájakon, Zoli gyönyörű szavalatait hallgattuk az autóbuszban. Az ablakból kinézve, ámulattal szemléletük a virágzó labdarózsát és a magyarországihoz képest kb. 2 hetes késésben lévő orgonavirágzást. Csodálatos, szerpentines tájakon érkeztünk el a vereckei-hágóhoz, ahol kirándulásunk célja a vereckei emlékmű megtekintése volt. Ez az a hely, ahol honfoglaló hőseink a Kárpát-medencébe érkeztek, ezért minden magyar számára fontos kell, hogy legyen. Zoli elmondása szerint több ízben próbáltak itt emlékjelet építeni a honfoglalás tiszteletére, melyet azonban vagy leromboltak, vagy nem engedtek befejezni. A hosszú évtizedekig tartó huzavona 2008-ban zárult le, amikor is Matl Péter munkácsi szobrász alkotása felépült a hágón.
Az emlékmű legfontosabb motívuma az életfa hétágú virágforma, mely a hét törzset jelképezi A középen lévő oltárkő a vérszerződés helye; ebből fakad a nemzet. Az oltárkőre elől és hátul is keresztet faragtak, amiből mára már semmi sem látható. Sajnos, az elmúlt években többször is megrongálták vandálok az emlékművet, 2008 óta összesen 16-szor. Legutoljára ismeretlenek ukrán nemzeti színű – kék és sárga- festékkel szórták be. A Kárpátalja felőli oldalára ugyancsak ukrán nemzeti színekkel a következő feliratot írták: „Ez itt Ukrajna, - jegyezd meg, idegen!” Fantasztikus hangulata volt annak a jelenetnek, amikor csoportunk tagjai egymás kezét fogva, körbeállva az emlékművet, egymás után énekeltük a magyar Himnuszt, a székely Himnuszt, végül a Szózatot.
Hazafele, Visk felé tartva még egy döbbenetes élményben volt részünk. A Vereckei-hágót meglátogató magyar csoportok nem mulaszthatják el felkeresni és kegyeletüket leróni a szolyvai emlékpark területén nyugvó ártatlan áldozatok előtt. 1944. őszén a bevonuló szovjet csapatok után érkező belügyi egységek a magyarok és németek által lakott településekről minden 18 és 50 év közötti férfit összeszedtek, és a Szolyván kialakított gyűjtőlágerbe zárták őket. A málenkij robotra ítélt áldozatok közül kb. 40 ezer férfi vesztette életét az áldatlan körülmények, és járványos betegségek miatt. 1944. ősze így vált a kárpátaljai magyar holokauszttá. A sztálinizmus áldozatainak emlékparkját Szolyván, az egykori lágertemető területén hozták létre. Az ártatlan áldozatok nevei fekete márványtáblákon, megyénként, azon belül is ABC- sorrendben szereplő településenként olvashatók. Döbbenten gondoltuk végig: ha ez a 40 ezer férfi életben maradt volna, akkor most a kárpátaljai magyarság nem 150 ezres lélekszámú közösség, hanem jóval nagyobb lenne!
Kirándulásunk 2. napját egy vidámabb dologgal fejeztük be: ellátogattunk az 1890-1895 között épült Schönborn- kastélyba, mely jelenleg szanatóriumként funkcionál. A Schönborn-család jelentős szerepet töltött be Kárpátalja történetében. Maga a kastély a XIX. század utolsó évtizedeiben divatos angol Tudor-féle stílusban épült, akkoriban a magyar nemesség is szívesen alkalmazta ezt az építészeti stílust.
A kastélyt a környék legmagasabb pontján építették fel, díszes óratornya háromemeletes. A hozzá tartozó park 50 hektár területen helyezkedik el, mely Kárpátalja legszebb tájépítészeti együttese. A park közepén kialakított kristálytiszta vízű mesterséges tó az Osztrák-Magyar Monarchia térképét szimbolizálja. Az egyedülálló növényzet, és a több, mint 500 éves fák között egy forrás is található, melynek vize állítólag megfiatalítja azt, aki iszik belőle. Mi mindannyian kipróbáltuk, és vártuk a hatást: hátha 20-30 évvel fiatalabbnak érezhetjük magunkat.
Valóban, fiatalos lendülettel, és szép élményekkel gyalogoltunk vissza a ránk váró autóbuszhoz, és kirándulásunk 2. napja végén fáradtan, de egy életre szóló élményekkel gazdagodva tértünk haza vendéglátóinkhoz.


A cikknek folytatása következik.

Darányiné Csonka Valéria
ref. lelkész

[ 2012.06.06. ]
MEGOSZTÁS:

A törlés használata

A hozzászólás végén látható egy új gomb, mellyel a fórum önmoderálását szeretnénk segíteni. A moderálandó hozzászólás betűszíne pirosra vált a gombra kattintás előtt.

A törlés gomb segítségével bárki sértőnek jelölhet egy hozzászólást. A sértőnek jelölt hozzászólások kisebb betűvel látszanak, és halvány piros a hátterük. Ha egy hozzászólásra 4 törlési igény érkezik eltérő IP címekről, az automatikusan lekerül az oldalról, azaz moderálásra kerül. A gomb után látható számok az eddigi törlési igények számát mutatják a moderálási limithez képest.


Hozzászólások

Nincsenek még hozzászólások!
Kapcsolódó képek
-
-
-
-
-
-