„RÁKÓCZINAK DICSŐ KORA, NEM JÖN VISSZA TÖBBÉ SOHA”
Kirándulás Sárospatakra és környékére

Tisztelettel és szeretettel köszönjük a Gondozási Központ klubprogramjait szervező S. Kovácsné és Richterné Andreának a fáradságot nem kímélő szervezést, ahol 50 fő nyugdíjas vehetett részt. Már előzőleg megkaptuk a kétnapos program részletes leírását, amelyet olvasgatva már tele kíváncsisággal és izgalommal vártuk az indulás napját.
2008. május 22-én hajnal 5 órakor indult jókedvű nyugdíjas csapatunk kirándulni. Úti célunk Sárospatak volt.
Az időnk bár borongós volt és a felhők folyamatosan gyülekeztek felettünk, eső nem esett és a hangulatunk is kitűnő volt. 5 órás utunk alatt kisebb pihenőkre megálltunk és 11 órára a sárospataki vár elé értünk. Kisebb várakozás, nézelődés után elindultunk, hogy bebarangoljuk a gyönyörű, több mint 800 éves vár zeg-zugait. A tárlatvezetőnk színes és érdekes elbeszélése alapján sok mindent megtudhattunk a Rákócziak életéről, bútoraikon felfedezhettünk csodálatos reneszánsz jegyeket. A tárlat vezetés végén a tanácskozó teremben büszkén énekeltük a” KRASZNA HORKÁT. Kisebb séta után a Szent Erzsébet házba érkeztünk, majd a szomszédos Görög Katolikus templom különleges oltárát csodálhattuk meg. Pihenésképpen betértünk egy kitűnő cukrászdába, egy finom fagyira. Ezután megtekintettük a Nagykönyvtárat, ahol több tízezres gyűjteményt láthattunk híres magyarjaink és régi sárospataki diákok könyveiből, valamint megcsodálhattuk a nagyon sok nyelven íródott több száz éves Bibliákat.
Első napi barangolásunk zárásaként kerekes kisvonatba ültünk és végig kocsikáztunk a Bodrog partján, a vár kanyarban, és a külváros szépségeit is megtekinthettük.
Estére Sátoraljaújhelyre értünk, ahol a Kossuth panzióban elfoglalhattuk kényelmes szállásunkat és vacsoránkat jóízűen elfogyaszthattuk.
Másnap reggel a korai ébredés és a finom reggeli után Pálházára indultunk, ahol kisvonatra ültünk. Az erdőn át zakatolva végig nótáztunk és csodáltuk az erdő rejtekét. Végül Kishutára, a Kőkapuhoz érkeztünk, „ AHOL A CSEND KEZDŐDIK”. Mint ha MESEORSZÁGBA jutottunk volna. Az erdő mélyén gigantikus magasságú fák között, a sínek végén megállt a vonat. A csodálatos Kőkapu Hotel és Vadászkastély magaslott a tó partján. A téren a magyar királyok faszobrait láthattuk. A kastély szalonját is megcsodálhattuk, ahol különböző állatok trófeáiban gyönyörködtünk. Finom mézeskalácsot kóstoltunk és emlékbe haza is hoztunk szeretteinknek.
A séta után buszra szálltunk és irány Hollóháza. Itt megnéztük a Porcelángyárat. Végig kísértük a gyártási mechanizmust és beszélgettünk a dolgozókkal, majd gyönyörködtünk a Múzeumban látható értékes porcelán tárgyakban.
Irány Tarcal! Egy órás utunk után megérkeztünk a Kiss házaspár pincéjéhez. De nem akármilyen pincéhez! A szánk is tátva maradt, mikor megláttuk. Az a sok szép muskátli és petúnia csodálatos látványt nyújtott! A kedves gazdák bevezették csoportunkat a 74 méter mély pince terített asztalaihoz. Különleges Aszú törköllyel vártak bennünket majd következett az ínycsiklandozó csülök vacsora. Az elfogyasztott finom vacsora és a borkóstolók után, dalra fakadt csapatunk. Nehezünkre esett felkerekedni, hogy az előttünk álló hosszú úton haza induljunk. Fájó szívvel, de jó kedvűen, integetve ültünk buszra. A hazaút gyorsan eltelt dalolgatással és a sofőrünk vicc mesélésének köszönhetően.
Este 10 órakor érkeztünk Lábatlanra fáradtan, de teli élményekkel.
Köszönjük a KRÉBER Kft-nek, Ivánnak, a kényelmes és biztonságos utazást!

Az idősek klubjának tagjai nevében: Magács Béláné klubtag

Az Idősek Klubjáról bővebben...