ERDÉLYI ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ

2008. áprilisában a Marosvásárhely melletti Székes község református testvérgyülekezetének tagjai voltak vendégeink. Néhány napot töltöttek nálunk, megismerkedtek Lábatlan és a környék látnivalóival, nevezetességeivel, április 13-án pedig részt vettek a Rákóczi-emlékmű avatására szervezett ünnepségen.

Meghívásukra 2008. augusztus 15-től 18-ig 4 csodálatos, felejthetetlen szép napot töltöttünk Erdélyben, Székesen. Útközben több helyen megálltunk városnézésre, vagy rövid pihenőre.
Így többek között voltunk Tordán, mely 333m magasan az Aranyos két partján, a Turi-patak torkolatánál fekszik. Történelmi nevezetességei közül az ótordai református templomot, és paplakot (falán emléktábla hírdeti, hogy Petőfi Sándor itt vett búcsút 1849. júl. 21-én feleségétől, Júliától és kisfiától), valamint a római katolikus Országgyűlési templomot tekintettük meg, kis fiatal helybeli idegenvezetőnk kíséretével. Ez utóbbi különösen is fontos látnivaló volt számunkra, hiszen falai között mondták ki 1568-ban, a világon első alkalommal a 4 bevett vallás (katolikus, evangélikus, református és unitárius) szabad gyakorlatát.
Torda környékének másik nevezetessége a Tordai-hasadék, mely az Aranyos-melléki mészkőhegység karsztos barlangjainak beomlása folytán jött létre, a népmonda Szent László király kunok előli menekülésével kapcsolja össze eredetét.
Látogatást tettünk a tordai sóbányában is, mely napjainkban a sóbányászat történetének valódi múzeuma, mikroklímája légzőszervi bántalmak kezelésére alkalmas.

Este 9 órakor érkeztünk meg Székesre, ahol a vendéglátó családok nagy szeretettel és finom vacsorával vártak minket.

A második napon házigazdáinkkal együtt indultunk hosszabb kiránduló útra Székes-Szászrégen-Marosfelfalu (romtemplom)-Marosvécs útvonalon. A marosvécsi várkastély utolsó tulajdonosa Kemény János író, aki 1926-ban itt alakította meg az „Erdélyi Helikon” nevű irodalmi társaságot. Sírja a kastély parkjában, a Kós Károly által tervezett Kuncz Aladár-emlékasztal közelében található. Ugyancsak itt tisztelegtünk Wass Albert hamvai előtt. Az erdélyi származású, évtizedekig Amerikában élt nagy magyar író, költő, egyetemi tanár kívánságai szerint hamvainak egy részét a marosvécsi kastély parkjában helyezték örök nyugalomra, hiszen ő is a Helikon aktív tagja volt.

A festői szépségű Maros-völgyében folytattuk tovább utunkat Déda-Szalárd-Maroshévíz-Gyergyószentmiklós-Gyilkos-tó-Békás-szoros útvonalon, ahol sokat fényképeztünk.
Az út felfelé kanyargós, szerpentines, a Pongrác-tetőre (1256m) tart, majd lefelé kanyarog.
A Gyilkos-tó egyedülálló természeti jelenség, a Békás-szorossal együtt híres turista látnivaló.

Visszafelé egy rövid pihenőre megálltunk a Bucsin-tetőn (1287m), majd Parajd-Szováta-Székes útvonalon érkeztünk haza.

A harmadik napon de. 11 órakor istentisztelet volt a székesi református templomban, ahol Darányiné Csonka Valéria református lelkész Igét hirdetett.
Ebéd után még volt idő baráti beszélgetésre vendéglátóink házánál. Délután 3 órától közös programot, bográcspartit szerveztek egy Marosvásárhelyen élő orvos székesi nyaralójánál. Finom birkagulyás készült a bográcsban. Zenészek gondoskodtak a jó hangulatról. Mindenki jól érezte magát, együtt énekeltünk, szórakoztunk.
Másnap reggel búcsút vettünk vendéglátóinktól, és indultunk haza. Körösfőn megálltunk nézelődni, szép ajándéktárgyakat vásároltunk. A faragott székelykapuk, fafaragások, festői népviseletek, csodálatos kézimunkák az itt élő emberek ősi művészetéről tanúskodnak.
Hazafele tartva, Nagyváradon tettünk még egy rövid városnézést: a püspöki palotát, és Szent László király bronzszobrát láthattuk.
Az idő rövidsége miatt sajnos a többi nevezetesség megtekintésére nem volt alkalmunk.

Ez az út, és az együtt töltött szép napok emléke tovább él bennünk, elmélyíti a határon túl élő családokkal kialakult kapcsolatainkat.

Köszönjük Darányiné Csonka Valéria református lelkésznek a lehetőséget, hogy eljuthattunk Székelyföldre és a gondos szervezőmunkáját.
Reméljük, hogy a testvérlátogatás megismétlődik, és a már kialakult kapcsolat tovább folytatódik.

MEGOSZTÁS:

#466 diszpi [2008-10-04 14:36:42]
Igen, ebben a kis Erdélyi faluban (Románia közepén)egyszerű,de annál nagyszerűbb emberek élnek.Emberségükből nagyon sokat tanulhatnánk mi magyarok.Egy ország közepén,mindig ott éltek,és sajnos idegenként kezelik saját hazájukban őket.Nagyszerű volt velük tölteni immár többedik találkozásunkat.Úgy érzem tartós barátságok kötődtek ami példamutató lehetne. A beszámoló nagyon eredeti,csak sajnos az ottani hangulatot nem tudja tükrözni ami mindenki számára elgondolkodtató lehetne. üdvözlet a résztvevőknek.