Székesfehérvári zarándoklatra indultunk Lábatlan-Piszke és Süttő egyházközösségeinek híveivel.
A buszon Mária énekeket énekelve és Szentolvasót imádkozva érkeztünk meg első célállomásunkhoz a „Prohászka Ottokár Emléktemplomhoz”, más nevén a Kerek-templomhoz, ahol Spányi Antal székesfehérvári püspök már várt minket és a szentmisét celebrálta Bertalan atyával. Prédikációjában felelevenítette István király korától napjainkig az egész történelmet Székesfehérvárra vetítve. A ministránsok örömmel szolgáltak a szentmisén. A mise végén egyházközösségeink pár mondatban bemutatkoztak a püspök úrnak. Utána Spányi Antal püspök úr, mint idegenvezetőnk pár mondatban ismertette Prohászka Ottokár életét a síremlékénél, közösen imádkoztunk a lelki üdvéért, majd a város másik neves emberének Kaszap István jezsuita novícius sírjához mentünk. Meghallgatván rövid életútját imádkoztunk érte is. Amikor a falra pillantottunk, rengeteg hálaadó táblát láthattunk, még külföldieket is amik az Ő segítségéről tanúskodnak. Elbúcsúztunk "idegenvezetőnktől”, majd tovább indultunk a székesegyházba.
Egy kis séta után meg is érkeztünk. A templomban idegenvezető várt ránk. Elmondta történetét, mikor miként szolgált a templom. Az 1770-80-as években a püspökség megalapításával székesegyházi rangra emelték. Sokaknak megüthette a fülét az a szó is, hogy a tabernákulum és a szembemiséző oltár süttői vörös márványból van. Az ismertető után elmentünk a székesegyház altemplomába, melynek egyik nagy nevezetessége, hogy ott található III. Béla király és felesége Anna királynő koporsója. A márványkoporsó fenéklapján megmaradtak a testek körvonalai a vegyi hatások miatt. Itt található néhány püspöknek a sírja is.
Ezek után az egyházmegyei múzeumba mentünk, ahol egy kedves hölgy várt minket, hogy végigvezessen a kiállításon. Megnéztük Szent Imre koporsó köveit, Mária Terézia korának gyönyörű miseruháit, kelyheit, Szent István fejereklyetartóját. Prohászka Ottokár püspök életét és munkásságát képekkel és dokumentumokkal színesítve ismertették meg velünk. Láthattuk még a koronázási palástot is.
A sok séta és nézelődés után jöhetett a jól megérdemelt pihenés és a hozottakból az ebéd. Miután mindenki jóllakott és pihent, a püspöki palotába indultunk. A palota patinás épületében megtekintettük a régi püspökökről készült festményeket, a régi idők cserépkályháit és egy gyönyörű keresztszemes szőnyeget, melyet asszonyok hímeztek. A püspök magánkápolnájába is betekinthettünk.
Zarándoklatunk utolsó állomásaként a Ciszterci Templomot látogattuk meg, melyben egyedülálló érték a sekrestye rokokó stílusú bútorzata, melyet Hyngeller János pálos atya faragott sötétbarna tölgyfából.
Sétánkat a belváros csöndes utcáiban fejeztük be, ahol még megtekintettük az Országalmát, a híres „ Kati néni, a tejesasszony” bronzszobrát.
Lelkiekben feltöltődve sok-sok élménnyel ültünk be a buszba és indultunk haza. Hazafelé imádkoztunk és szent énekkel köszöntük meg a sikeres zarándoklatot.

MEGOSZTÁS: