nyitólap
webtérkép
mailküldés
keresés
vissza a főoldalra
Ön jelenleg a Városlakóknak / Aktualitások / Egyházi hírek / Virágvasárnapi gondolatok oldalon áll
Városlakóknak
Feliratkozás hírlevélre
Eseménynaptár
vissza
február 2021
előre
Virágvasárnapi gondolatok
Istentiszteletek a Lábatlani Református Templomban a húsvéti ünnepkörben. Virágvasárnapi gondolatok.

ISTENTISZTELETEK A LÁBATLANI REFORMÁTUS TEMPLOMBAN A HÚSVÉTI ÜNNEPKÖRBEN:

Virágvasárnap, április 1-jén, de. 10 órai kezdettel istentiszteletet tartunk a ref. templomban.
Nagypénteken, április 6-án, de. 10 órai kezdettel Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezünk.
Húsvét vasárnap, de. 10 órakor úrvacsorával egybekötött istentisztelet lesz. Igét hirdet: Horváth Gabriella, 2. éves pápai teológiai hallgató.
Este 6 órakor istentisztelet lesz a gyülekezeti teremben, melyet szintén legátusunk, Horváth Gabriella tart.
Húsvét hétfőjén, de. 10 órakor ugyancsak úrvacsorával egybekötött istentisztelet lesz a templomban.
Este 6 órakor a gyülekezeti teremben tartunk istentiszteletet.

Alkalmainkra minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk. A feltámadás hitében, az örök élet bizonyosságában való megerősödést és áldott húsvéti ünnepeket kívánok Lábatlan minden lakójának, a Lábatlani Református Egyházközség nevében:

VIRÁGVASÁRNAPI GONDOLATOK
Szeretett Testvéreim!
Jézus öt nappal keresztre feszítése előtt, nem sokkal Lázár feltámasztása után, egy kis szamár hátán bevonult Jeruzsálembe. Erre az eseményre emlékezünk minden esztendő virágvasárnapján. A közelgő páskaünnepre sok zarándok igyekezett akkor a szent városba, és amikor felismerték Jézust, elkezdték éltetni Őt mint Messiás királyt.
Lázár feltámasztása nyilvánvaló messiási jel volt mindenki előtt. A szívük meg tele volt a Messiás várásával. Vártak egy olyan szabadítót, aki felszabadítja őket a megszálló rómaiaktól, sokféle nyomorúságuk helyett bővölködést hoz a számukra, és a zsidó népet a többi nép fölé helyezi majd.
Az emberek éljeneztek, ruhájukat az útra terítették tiszteletük jeleként, a fákról meg zöld ágakat tördeltek és azokat lobogtatták Aztán elkezdték kiabálni az ősi zsoltáridézetet: Áldott a Király, aki jön az Úrnak nevében! Jézus még soha nem vonult ilyen diadalmenetben, de elfogadta, amit mondtak, mert igaz volt, csak a mögötte levő váradalom volt hamis.
Miközben ez zajlott körülötte, mit tett Jézus ezen a napon? Erről szeretnék ma beszélni. Mert miközben a sokaság ujjongott, Jézus meglátva a szent várost sírva fakadt.
A sokaság tehát ujjongott, Jézus pedig sírt.
Miért sírt Jézus akkor, amikor mindenki más örült?
Azért, mert látta, hogy annyira vakká lett az Ő népe, hogy már egyáltalán nem látják az élő Istent. Nincsenek tekintettel rá. Egyáltalán nem figyelnek Isten törvényeire, amiket pedig népe javára adott nekik. Évszázadokon át sorban megölték azokat a prófétákat, akiket Isten küldött hozzájuk, hogy megmentse őket, és most készülnek megölni őt is.
Ez a megvakult nép valóságos nemzeti öngyilkosságot követ el.
Elhatalmasodott a képmutatás. A templom üzemel, áldozati állatok ezreinek a vére folyik ki az oltárokon.
Egy-egy nagy ünnepen óriási tömegek fordulnak meg a szent városban. De vajon van-e valaki, aki azért jönne a templomba, hogy másként távozzék onnan? Vajon nem érvényes-e most is az, ami miatt Jeremiás ostorozta a népet: eljöttök az én házamba, letudjátok a vallásos kötelességeiteket, aztán mentek vissza, hogy ugyanazokat az utálatosságokat cselekedjétek, mint előtte. (Jer 7,10)
Mert a nép vaksága azt is jelenti, hogy nem látja bűnnek a bűnt.
Isten nélkül akarják megoldani a problémáikat. És Jézus látja, hogy ez az Isten nélküli élet a biztos pusztulásba vezet. Ezért sír. Mert mindezt látva nem tehet mást, csak azt, hogy sírva fakad.
Utána megtisztítja a templomot, ahova belopakodott a világi életforma, az üzletelés.
Azután Jézus, földi küldetése alatt az első, és egyetlen alkalommal, korbácsot fog és kiver onnan mindent és mindenkit, aki nem oda való, aki idegen, aki megszentségteleníti az Isten templomát. Nem azért tette ezt, mert olyan mérges volt, hanem azért, mert ez főbenjáró bűn volt.
Mindez már fel sem tűnik ott senkinek. Ez a kettősség, hogy úgy teszünk, mintha tisztelnénk Istent, közben pedig a templomon kívül, a mindennapokban sajnos mást mutat az életünk.
Amikor csend lett a templomban, hozzámentek a vakok és sánták, akiket meggyógyított.
Még ilyen lelkiállapotban is fontosabbak neki mások, mint ő maga. A kicsik, az elesettek, a segítségre szorulók, a nyomorultak, a kitaszítottak. Ilyen Megváltónk van nekünk.
Ez történt virágvasárnap. És vajon, ha Jézus ma néz körül a világban, az egyházban, a családunkban, a szívünkben, akkor nem kell-e emiatt és ugyanígy sírnia? Hiszen ez a világ a maga önteltségében már nemcsak semmibe veszi Istent, hanem büszkén sárba tapossa azokat a rendelkezéseit, amelyeket az érdekünkben adott nekünk. Amire Isten azt mondja: ezt tedd, azt nem tesszük. Amitől óv vagy tilt, azt büszkén, dicsekedve gyakoroljuk.
Ezt a világot elárasztotta a hazugságnak sokféle formája. Ma az számít ügyesnek és életrevalónak, aki minél nagyobbat, minél gyorsabban és mosolyogva tud hazudni. Csalni, lopni, házasságot törni, olykor még embert ölni is következmények nélkül lehet.
A törvény sokszor a bűnöst védi a sértettel szemben. A válások számának félelmetes növekedése, a megkötött házasságok ijesztő csökkenése mutatja, hogy a társadalom egyáltalán nem törődik azzal, amit Isten a társadalom alapsejtjéről, férfi és nő kapcsolatáról, szerelemről, hűségről, házasságról, családról a mi érdekünkben mondott.
Magzatok millióit gyilkolták már meg, mert a kényelem, az élvezet mindenek feletti bálvánnyá lett.
És annyira vakká lettünk, hogy még végig sem tudjuk gondolni: ha így folytatjuk, ki lesz, aki megtermeli húsz-harminc év múlva a nyugdíjunkat.
A kis tolvajok közül sokakat lecsuknak, a nagy rablók azonban szabadon élik világukat. És ki gondol arra, hogy ez hova vezet. Mi lesz, sőt már
most mi ennek a következménye. Aki ebbe belegondol, az csak sírhat ezen a szomorú helyzeten.
De kit zavar az, hogy a jövőnk tervezéséből kihagyjuk Istent, amikor a jelenünkben sincs benne? Amikor megszoktuk, hogy nélküle élünk.
Nagyon sokan úgy gondolkodnak, hogy ami a Bibliában nem össze egyeztethető a természettudomány törvényeivel, azt racionálisan meg kell magyarázni, különben nem lehet értelmezni.
Sokak számára Isten teremtői tette nem jelent semmit.
Pontosan az történik, amire Pál apostol figyelmeztette Timóteust: "Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak." (2Tim 4,3-4).
És mi a helyzet a gyülekezetekben?
Gondoljunk az esküvőkre, vagy a keresztelőkre, sok esetben sokaknak csak az fontos, hogy mennyi a virág és milyen zene szól. Kit érdekel, hogy milyen ige és imádság hangzik.
Hányan vannak, akik egy-egy igehirdetésből csak azokat a részleteket jegyzik meg, amiknek valami társadalmi vagy kulturális vonatkozásuk van, de a megtérésre hívó evangélium, a bűnről és az Isten kegyelméről szóló komoly tanítás, az üdvösség és kárhozat igazsága soha nem hatott el még a szívükhöz.
Közben azt gondolják, hogy rendben van az életük.
Pontosan úgy, mint Jézus idejében, Jeruzsálemben. Van egy általános istenhitünk, de Jézus egyáltalán nem király, nem úr az életünkben.
És hogy vagyunk Isten parancsaival a családban?
Azt mondja a Szentírás, hogy az apák, vagyis a szülők kötelessége, hogy megismertessék gyermekeikkel az élő Istent és az Ő nagy tetteit. Hány helyen szoktak este, elalvás előtt imát mondani? Vagy asztali áldást mondani? Nem ledarálni valamit, hanem szívből megköszönni, hogy van mit ennünk. Netán azokra is gondolni, akiknek meg nincs.
Hány szülő neveli gyermekeit az Isten rendelései szerint? Hány gyermek és ifjú tiszteli a szüleit úgy, ahogy azt szintén Isten elénk adta?
Ezt látva Jézus ma is csak sírna.
Arra van naponta több órájuk sokaknak, hogy a televíziót bámulják, de arra csak perceik vannak, vagy azok sem, hogy Isten előtt megálljanak azzal a kívánsággal hogy: "szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!"
Gondoljátok, hogy lehet ezeket következmények nélkül csinálni? Egy ideig igen. De Jézus virágvasárnap annak a sok gonoszságnak a következményeit is látta és ezért sírt.
Az a helyzet ma is, mint az első virágvasárnapon volt. A nép ujjongott, Jézus pedig sírt és kénytelen volt megtisztítani a templomot, és meggyógyítani sok nyomorultat. Lehet, hogy te ujjongsz, hogy sikerült egy csalást - kicsit, vagy nagyot - ügyesen megvalósítani, de Jézus sír. Lehet, hogy valaki boldogan fetreng egy idegen ágyban, de Jézus sír, hogy ilyen mélyre kerültél.
Lehet, hogy mi kimegyünk innen derűsen, és kedélyesen beszélgetünk, de Jézus sír, mert talán ma sem történt az életünkkel semmi. A kemény szívünk maradt a régi.
Ma sem nyúltál hálával az Isten kegyelme után, ma is sikerült másokra érteni azt, ami elhangzott és világért se veszed magadra. Ma is maradsz abban az Isten nélküli állapotban, amiben eddig voltunk.
Jézus látja azt is, mennyire más lenne a házasságod, az egészséged, a családotok, a gyerekeid jövője, a nemzetünk sorsa, ha mindezt nem így csinálnánk, hanem úgy, ahogy Ő várja el tőlünk.
Könyörögjünk azért, hogy ajándékozzon meg minket a bűnbánat könnyeivel, hogy mi is tudjunk sírni azon, ami miatt Ő sír az életünket látva.
Könyörögjünk azért is, hogy tisztítson ki az életünkből mindent, ami Őt akarja kiszorítani.
Könyörögjünk azért, hogy gyógyítson ki minket is abból a lelki vakságból amiben szenved az életünk.
És ha úgy telt el ez a böjti időszak, hogy egyáltalán semmit nem jelentett a számunkra, akkor legalább a hátralevő néhány nap legyen a számunkra igazi böjt, ami most nem ablaktisztítással, meg talán mértéktelen bevásárlással telik el, hanem megalázzuk magunkat előtte, csendesen magunkba szállunk, önvizsgálatot tartunk, s engedjük, hogy beszéljen velünk.
Hogy egészen konkrét dolgokra mutasson rá az életünkben, és megerősítse bennünk azt a hitet, hogy lehet ezen változtatni. Nem kell nekünk ilyeneknek maradnunk.
Akkor nem kell majd a mi életünket nézve is azt mondania, amit itt Jeruzsálemnek mondott: "... mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét."
Mit jelent az, hogy Isten meglátogatása?
Az, amikor olyan közel hajol egy elveszett emberhez, hogy az meghallhatja az Ő hívását. Számunkra a meglátogatás ideje most van. Most, ebben az órában hangzik az Ő hívása. És aki felismeri az Ő meglátogatásának idejét, és most tud sírni a bűnein, azt megajándékozza a bűnbocsánat el nem múló örömével. "Örök öröm lesz fejükön és elmúlik fájdalom és sóhaj."
Aki pedig hagyja, hogy csak Jézus sírjon az életén, de ő maga nem bánkódik miatta,az meg az örökkévalóságot ott tölti el, ahol lesz sírás és fogcsikorgatás. Most van a meglátogatás ideje.
"Ma még lehet, ma még szabad,
Borulj le a kereszt alatt.
Elszáll a perc, az életed.
Ma még, ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább!
Ma kérd Atyád bocsánatát."
Ezekkel a szavakkal kívánok mindenkinek áldott húsvéti készülődést. Ámen.
Darányiné Csonka Valéria
lelkész


[ 2012.03.30. ]
MEGOSZTÁS:

A törlés használata

A hozzászólás végén látható egy új gomb, mellyel a fórum önmoderálását szeretnénk segíteni. A moderálandó hozzászólás betűszíne pirosra vált a gombra kattintás előtt.

A törlés gomb segítségével bárki sértőnek jelölhet egy hozzászólást. A sértőnek jelölt hozzászólások kisebb betűvel látszanak, és halvány piros a hátterük. Ha egy hozzászólásra 4 törlési igény érkezik eltérő IP címekről, az automatikusan lekerül az oldalról, azaz moderálásra kerül. A gomb után látható számok az eddigi törlési igények számát mutatják a moderálási limithez képest.


Hozzászólások

Nincsenek még hozzászólások!
Kapcsolódó képek
-